„A közösség a legnagyobb erősségünk” – interjú Etlinger Andrással

Etlinger András a Herend Városi Teke Klub versenyzője. Teke ifjúsági országos egyéni bajnok, NB1-es Ifi bajnokság kétszeres győztese és a felnőtt bajnokság többszörös dobogósa. A Pannon Egyetem Sport és Tanulás Programjában pedig nemrég nyert sportösztöndíjat. Vele beszélgettem erről az igazán különleges sportól, a tekéről.

Mióta tekézel, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?

Édesapám által kerültem kapcsolatba a sporttal, ő tekézett ezért sokat voltam már gyerekkoromban is a tekepályán. Rendszeresen akkor még nem kezdhettem el, mert apa nem engedte, mondván, amíg növésben vagyok, fölösleges. Mivel más a mozdulatsor: ha egy-két hónap alatt az ember nő 5-10 centit, akkor nem ugyanúgy jön ki a lépés, nem ugyanoda rakja a kezét. Végül 8. osztály végén kezdhettem el rendszeresen járni edzésekre.

Ezek szerint előbb nem is érdemes elkezdeni, nem szokták?

El szokták kezdeni, és 17 éves korom körül fel is voltam háborodva, hogy akik előbb kezdték, azok mennyivel előrébb járnak, így utólag viszont látom, hogy annyira tényleg nem számított… Például barátaimat tanítom már egy ideje, és azt tudom mondani, hogy 1-1,5 éven belül egész jó szintre el fognak jutni, így is, hogy 22-23 évesen kezdik el a sportot. Ezen kívül sokat számít az is, hogy fejben megérjen rá az ember. Gyerekként úgysem úgy csinálja senki, ahogy mondják, nem tudja annyira végrehajtani.

Miből áll egy ilyen edzés?

Van, hogy úgy edzünk, mintha meccs lenne. Ez úgy néz ki, hogy 120 gurítás van 4 pályán, tehát pályánként 30. Ebből 15 teli dobás, ilyenkor mindig visszakapjuk a 9 bábut, és 15 tarolás, ami azt jelenti, hogy csak akkor kapjuk vissza a 9 bábut, ha már nem maradt semmi a pályán. Aztán van, amikor különböző alakzatokat gyakorlunk. Keddenként például az egyik oldalra gurítjuk a telidobást, úgy hogy nincs felállítva az összes bábu, hogy mindenki azt az oldalt erősítse, amit alap esetben játszik, bal vagy jobb. Csütörtökönként pedig a tarolást gyakoroljuk többnyire. Kedden és csütörtökön van edzés, hétvégente meccs, illetve néha még hétfőn is szoktam edzeni.

Milyen gyakran vannak versenyeitek? Milyen versenyek vannak ebben a sportágban?

Vannak megyei, területi, kelet- és nyugat-magyarországi, valamint országos versenyek egyéniben és csapatban is, mind ifjúsági, mind felnőtt korosztályban.

A csapatommal az NB1-ben szerepelünk most, minden hétvégén van egy forduló és most szerencsére elsők vagyunk; hogy lesz-e ebből feljutás, majd kiderül, reménykedünk benne. A szezon előtt még nem hittünk benne, de jobban jöttek ki a dolgok, mint gondoltuk. A Balogunyom csapatát már több éve nem sikerült legyőznünk, de most hazai pályán és idegenben is sikerült. Ők jelenleg a hetedik helyen vannak a bajnokságban, de ez nem tükrözi a valós erőket, még mindig az egyik legerősebb csapatnak tartom őket, de idén sok balszerencsés meccsük volt.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Az országos ifjúsági bajnoki címre. Az országos ifjúsági bajnokságon egyéniben 1. helyezést értem el, ahol új egyéni csúcsot gurítottam, úgyhogy ott minden szuper volt, aztán másnap a sprint versenyszámban az első körben ki is estem az előző napi utolsó ellen, mert ott egymás elleni egyeneskieséses rendszer van, és összesen csak 40 gurítás, így végül összetettben a 2. helyet sikerült megszerezni, de nem fogom fel csalódásként, mert igazából előző nap már megvolt, amiért mentünk.

Tehát egyéniben és csapatban is játszol. Melyiket szereted jobban? 

Egyértelműen a csapatot. Nagyon jó közösség van. Idén ez is a legnagyobb erősségünk, hogy mindenki nagyon jó haverja a másiknak és egymásért küzdünk, még akkor is, ha valakinek nem olyan napja van, ezért “megy most a szekér”.

A Herendi Teke Klubnak nagy hagyománya van, már több mint 50 éves, ha jól tudom. 

Igen, jelenleg Herend Városi Teke Klubként működünk 2009 óta. Akkor váltunk ki a Herendi Porcelán sportkörből. A jelenlegi herendi tekepálya most lesz 25 éves, ezen játszunk most is, ez volt Magyarország első panelborítású pályája. Akkoriban ez volt a legmodernebb az országban és szerencsére elég sokáig meg tudtuk ezt őrizni.

Mik a jövőbeli céljaid?

Jövő májusban lesz ifjúsági vb, ráadásul Magyarország rendezi, szóval szeretnék ott lenni a csapatban. Jól kell teljesíteni jövőre is és akkor lesz rá lehetőségem valószínűleg.

Mit adott neked ez a sport?

Egyértelmű, először is a barátságokat mondanám, mert nem csak itt a csapaton belül, a többi csapatból is rengeteg nagyon jó barátot szereztem. Ezen kívül mit adott még? Talán türelmesebb lettem a sportban és a magánéletben is.

A türelem fontos ebben a sportban?

Igen, meg az elfogadókészség is. Ha például te dobsz egy nagyon jót és te érzed, hogy ez simán lehetne kilenc, de valami miatt csak hat lesz, és mondjuk az ellenfelednek meg egy sokkal rosszabb gurítása sokkal jobban sikerül, akkor nem szabad ezen idegeskedni, hanem már a következő gurításra kell koncentrálni. Apa mindig azt mondta, hogy a 120 dobás alatt kiegyenlítődik a szerencse valamilyen szinten. Hosszú időbe telt, de végül én is beláttam és ezt próbálom mondani a nálam fiatalabbaknak is, hogy akkor lesznek jobbak, ha az ilyen apróságokon már egy pillanatnyi idegeskedés sincs, hanem már a következő gurításra koncentrálnak.

Fotók: Etlinger András